Eudes Szent János: Jézus csodálatos Szíve

Olvasmány Eudes Szent János áldozópapnak „Jézus csodálatos Szíve” című értekezéséből

Kérlek téged: úgy tekintsd a mi Urunkat, Jézus Krisztust, mint aki a te számodra igazi fő, te pedig egy vagy tagjai közül. Ő számodra, mint a többi tag számára is a fej; ami az övé, az mind a tied is: lelke, szíve, teste, élete és minden tehetsége. Ezeket úgy kell használnod, mintha a tieid lennének; neki szolgálva őt dicsérd, szeresd és dicsőítsd. Te pedig annyira az övé vagy, mint amennyire a fejé a test bármely tagja. Ezért vágyódik ő is oly erősen arra, hogy minden tehetségedet úgy használja az Atya szolgálatára és dicsőségére, mintha az az övé lenne.

De ő nem elégszik meg azzal, hogy a tied legyen, hanem még azt is akarja, hogy benned legyen, benned éljen, és benned uralkodjék, miként a fej a tagjaiban él, és kormányozza azokat. Azt is akarja, hogy mindaz, ami őbenne van, az benned éljen és uralkodjék: az ő Lelke a te lelkedben, az ő Szíve a te szívedben, lelkének minden tehetsége a te lelked tehetségeiben, hogy így valósággá váljanak benned e szavak: Dicsőítsétek meg, és hordozzátok az Istent testetekben, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon (1 Kor 6, 20; 2 Kor 4, 10) bennetek. Te nemcsak hogy az Isten Fiáé vagy, hanem úgy kell őbenne lenned, mint ahogy a tagok egyek a fővel. Mindazt, ami benned van, őbelé kell beoltanod, és belőle kell élned, hogy ő vezessen téged. Nem lesz más igazi életed, csak őbenne, mert az igazi életnek ő az egyedüli forrása; rajta kívül csak halált és pusztulást találsz. Egyedül csak ő vezesse minden érzésedet, cselekedetedet és testi erődet, belőle és érte kell élned, hogy így beteljesítsd a Szentírás szavait: Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának. Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg, és támadt fel, hogy halottnak, élőnek Ura legyen (Róm 14, 7-9).

Végül pedig egy vagy magával Jézussal, miként a tag is egy a fejjel; ezért tehát az kell, hogy egy legyen a lelkületed ővele: egy a lelked, egy az életed, egy az akaratod, egy a döntésed, egy a szíved. És szükséges még az is, hogy ő legyen a lelked, a szíved, a szereteted, az életed és mindened. A keresztény embernek ez a magasztos fönsége a keresztség szentségéből ered, növeli és erősíti a bérmálás szentsége, és az Istentől kapott egyéb kegyelmek jó felhasználása is; az Oltáriszentség pedig fölemeli a lehető legnagyobb tökéletességre.